16. állomás: A jó hír mindenkié

77. Elmondani a jó hírt

Van, aki ezt mondja, van, aki azt. Elgondolkoztál már valaha azon, hogy kinek higgy?

Előfordult már olyan veled, hogy próbáltál elmagyarázni valamit, de mielőtt befejezhetted volna, valaki félreértette?

Hogyan tudhatod meg biztosan, hogy mit is akar tőled Isten?
Elmondani a jó hírt
„Emberek, miért teszitek ezt? Mi is hozzátok hasonló emberek vagyunk, és azt az evangéliumot hirdetjük nektek, hogy ezekből a hiábavaló dolgokból térjetek meg az élő Istenhez, aki teremtette az eget és a földet, a tengert és mindent, ami bennük van. Apostolok Cselekedetei 14,15

Ez történt eddig…

Az antiókhiai gyülekezet kiküldte Pált és Barnabást, hogy terjesszék a jó hírt Jézusról. Városról városra utaztak, és nagyon sokak váltak keresztyénné. De voltak olyanok is, akik ellenük voltak, és sok bosszúságot okoztak nekik. Hosszú utazás és sok kaland után megérkeztek egy Lisztra nevű városba.

Apostolok Cselekedetei 14,8-22

Lisztrában élt egy sánta lábú ember, aki születésétől fogva sánta volt, és sohasem tudott járni. Ő hallgatta Pál beszédét, aki rátekintett, és látta, hogy van hite ahhoz, hogy meggyógyuljon. Ezért hangosan így szólt hozzá: „Állj a lábaidra egyenesen!” Ekkor az talpra ugrott, és járt. Amikor a sokaság látta, amit Pál tett, likaóniai nyelven így kiáltottak: „Az istenek jöttek le hozzánk emberi alakban!” Barnabást Zeusznak mondták, Pált pedig Hermésznek, mivel ő volt a szóvivő. Zeusz papja pedig, akinek a temploma a város előtt volt, bikákat és koszorúkat vitt a kapuk elé, és a sokasággal együtt áldozatot akart bemutatni nekik. Amikor meghallották ezt az apostolok, Barnabás és Pál, ruhájukat megszaggatva a sokaság közé futottak, és így kiáltottak: „Emberek, miért teszitek ezt? Mi is hozzátok hasonló emberek vagyunk, és azt az evangéliumot hirdetjük nektek, hogy ezekből a hiábavaló dolgokból térjetek meg az élő Istenhez, aki teremtette az eget és a földet, a tengert és mindent, ami bennük van. Ő az előző nemzedékek során megengedte, hogy minden nép a maga útján járjon, bár nem hagyta magát bizonyság nélkül, mert jótevőtök volt, a mennyből esőt adott nektek és termést hozó időket; bőven adott nektek eledelt és szívbéli örömet.” Így szóltak, és nagy nehezen lebeszélték a sokaságot arról, hogy áldozatot mutasson be nekik. Antiókhiából és Ikóniumból azonban zsidók érkezetek oda, akik annyira felbujtották a tömeget, hogy megkövezték Pált, és kivonszolták a városon kívülre, mivel halottnak hitték. De amikor körülvették a tanítványok, felkelt, és visszament a városba. Másnap pedig Barnabással együtt elment Derbébe. Miután hirdették az evangéliumot ebben a városban, és sokakat tanítvánnyá tettek, visszatértek Lisztrába, Ikóniumba és Antiókhiába. Erősítették a tanítványok lelkét, és bátorították őket, hogy maradjanak meg a hitben, mivel sok nyomorúságon át kell bemennünk az Isten országába.

Mi történt ezután?

Pál és Barnabás nem adta fel. Nagyon sok olyan helyre visszamentek, ahol már jártak, és a helyi keresztyének vagy „gyülekezetek” élére vezetőket választottak. Végül visszaértek az antiókhiai gyülekezetbe, elmesélték nekik mi történt és azt is, hogy Isten hogyan segítette meg őket.

Gondold végig!

Válaszoljatok együtt a Bibliai Kalandtúra 102. oldalán található kérdésekre.

Tudtad?

Barnabás József Ciprusról volt az egyike azoknak, akik elsőként csatlakoztak a gyülekezethez. Megkapta a „Barnabás” nevet, amit azt jelenti: „A Vigasztalás fia”. Amikor Saul keresztyén lett, a hívők nagy része nem bízott benne, de Barnabás kiállt mellette.

Missziói út Az antiókhiai gyülekezet úgy döntött, hogy kiküldi Pált és Barnabást, hogy terjesszék a jó hírt Jézusról: a misszió azt jelenti „küldetés”.

Pál Lukács megváltoztatja a zsidó „Saul” nevet a római „Pál”-ra, ahogy az első missziói útról ír.

 

Beszélgess Istennel!

Imádkozz valakiért, akit ismersz, és nem akar vagy nem szeretne Istenről hallani!

Beszélgessetek!

Hannah és édesapja Chip elolvasta együtt a bibliai történetet.

Hannah 11 éves, és Pennsylvania-ban él (Egyesült Államok).

Hannah azt kérdezte: „Miért megy vissza Pál Lisztrába (20.), mikor már volt ott, ráadásul az első alkalommal nagyon csúnyán meg is verték?”

„Pál apostol tudta, hogy a Lisztrában élő embereknek is hallaniuk kell az evangéliumot.” – válaszolta Chris – „Isten adta neki ezt a feladatot, hogy minden népnek hirdesse az Evangéliumot, még akkor is, ha ez nagyon veszélyes. Habár az első alkalommal majdnem megölték, Pál bízott abban, hogy Isten megvédi őt. Istenbe vetett hite és a meggyőződése, hogy a nehézségeken és a megpróbáltatásokon keresztül vezet az út a Mennybe, elengedhetetlen volt ahhoz, hogy úgy döntsön, visszamegy Lisztrába. A Biblia arra is rávilágít, hogy ezt azért tette, hogy megerősítse a tanítványok lelkét. Pál volt a segítőjük, és biztosítani akarta őket arról, hogy kitart Krisztus és az Ő parancsolatai mellett függetlenül attól, hogy milyen veszélyes a helyzet.”

Te mit mondanál?

Oszd meg másokkal, milyen kérdéseid támadtak a Bibliai Kalandtúra olvasása során, és milyen válaszokat találtál rájuk!! Ha nem találtál választ, írj nekünk az info@szentirasszovetseg.net emailcímre, és igyekszünk válaszolni!

Próbáld ki!

Nehéznek tartod néha, hogy kiállj Istenért mások előtt? Találj egy csendes helyet, és gondold végig, hogy mit mondanál! Aztán jelöld be valamelyik négyzetet vagy írd le a válaszod a "Valami más..." mezőbe!

Nehéznek tartom, hogy kiálljak Érted, mert…
[ ] szégyellős vagyok
[ ] zavarban vagyok
[ ] nem tudom mit kéne mondanom
[ ] félek
Valami más…? ……………………………………………..

Kérlek, segíts nekem, hogy…
[ ] a segítségedet tudjam kérni
[ ] bízzam Benned
[ ] bátor legyek
[ ] emlékezzek arra, hogy Te velem vagy
Valami más…? ……………………………………………..

Segíts emlékeznem arra, hogy…
[ ] azt ígérted, segítesz nekem
[ ] Te adod a számba a megfelelő szavakat
[ ] Te sosem hagysz cserben
[ ] Te velem vagy akkor is, ha nehéz helyzetben vagyok
Valami más…? ……………………………………………..

Kérlek, segíts, hogy tudjak beszélni Rólad a barátaimnak, különösen…………..
……………………………………………………………………………………

Kérlek, segíts, hogy bátor legyek, bárhol vagyok, különösen amikor……………
…………………………………………………………………………………..