• 1. Isten megteremti a világot
• 2. Isten családja
• 3. Rosszból jó
• 4. Mózes
• 5. Isten népe
• 6. Isten hősei
• 7. Istenhez tartozó nemzet
• 8. Baj van!
  • 36. Dávid bűnbánata
  • 37. Salamon bölcsessége
  • 38. Salamon temploma
  • 39. Illés és a próféták
  • 40. Jeruzsálem bukása
• 9. Énekek és mondások
• 10. Isten hírnökei

• 11. Jézus, Isten Fia
• 12. Ezt mondta Jézus
• 13. Ezt tette Jézus
• 14. Isten csodás terve
• 15. Az első keresztyének
• 16. A jó hír mindenkié
• 17. Istenhez tartozni
• 18. Isten szerint élni
• 19. Jézus követése
• 20. Istennel, örökké

Túravezetés

KEZDD EL: Bevezetés a Bibliának ebbe a szakaszába

Ez az állomás közel 400 év történetét foglalja össze! Eseménydús időszak volt ez, amelyben Dávid és Salamon királysága kettészakadt: Izráelre északon és Júdára délen. A déli királyság bűnei, amit Áháb élete példáz a legjobban, a főváros, Samária elestéhez vezettek Kr.e. 722-ben. Ez Izráel végét jelentette. Júda nem tanult a példából, és Babilonba került fogságba Kr.e. 587-ben.

Ezeket az évszázadokat, ahogy a bírák idejét is, az engedetlenség jellemezte, amit csak időnként szakított meg az engedelmesség. A fő különbség az volt, hogy a királyoknak hatalmas befolyásuk volt az eseményekre. Viszont Isten a jó és rossz időkön keresztül sem veszítette szem elől legfontosabb célját.

Dávid sikeres király volt, de annak ellenére, hogy nyitott volt az Úr akaratának követésére, hatalmasat bukott Betsabéval kapcsolatban. Nem csak maga a viszony volt bukás, hanem Betsabé férjének megöletése és a próbálkozás, hogy eltussolja a dolgot. Dávid bűnbánata és helyreállítása emlékeztet minket, hogy a mi bukásaink sem véglegesek. A bűnbánatra Isten bűnbocsánattal válaszol. A legnagyobb gond a bálványimádó királyokkal kapcsolatban az volt, hogy sosem mutatták a megbánás legkisebb jelét sem.
Bölcsessége ellenére úgy fest, ezt a leckét Salamonnak sem sikerült megtanulnia. Noha kezdetben az Isten imádatának helyreállítása volt számára a legfontosabb, később mégis bekúszott az életébe a bálványimádás.

Attól a ponttól, hogy Isten dicsősége betöltötte a templomot merülünk egyre lejjebb egészen az Aháb és Jezabel által képviselt bukás sötétségéig. Ehhez vegyük hozzá Illés életének izgalmas eseményeit, akit hollók tápláltak, egy özvegynél szállt meg; és aki hatalmas leszámolást rendez a Kármel-hegyen – majd elmenekül, a visszautasítás érzése és depresszió kísérik.

A bukás oka minden esetben az, hogy a figyelem elterelődik Istenről. A nép következetes elutasítása ahhoz vezet, hogy az Úr a babiloniakat használja fel, hogy a Jeruzsálem feletti ítéletének végrehajtói legyenek.