Túravezetés

10. állomás: Isten hírnökei

KEZDD EL: Bevezetés a Bibliának ebbe a szakaszába

A próféták arra hívták Isten népét, hogy teljes szívükből imádják Istent, és habozás nélkül engedelmeskedjenek Neki, ahogy Ő azt kéri tőlük – de egyik prófétának sem volt könnyű dolga. Sokoldalú feladatkörük volt, és sosem élhettek kényelmes életet.

Ézsaiás az újjáépítés reményét adja a száműzött izraelitáknak, ám mindeközben egy még nagyobb helyreállítás időszakára tekint. Isten el fogja küldeni a Megváltót, hogy megmentse népét. Bár 800 évvel Jézus születése előtt hangzottak el, Ézsaiás több próféciájáról láthatjuk majd, hogy Jézusban teljesülnek be. Az Ézsaiás 52,13-53,12-ben bemutatott szolga alakja sok vita tárgyát képezte, de az Újszövetségből tudjuk, hogy ezek a próféciák csak Jézusban teljesülnek be maradéktalanul (ApCsel 8,32-35).

Jeremiás könyvében Isten újra hívja népét, aki elhagyta Őt. Isten a fiatal Jeremiást emberi korlátain felülemelve használta, és bátorságot adott neki küldetéséhez. Ez abban állt, hogy tovább kellett adnia Isten figyelmeztetését, és egyben azt, hogy mennyire vágyik Isten arra, hogy megbocsáthasson. Fontos, hogy meghalljuk Isten fájdalmát és sóvárgását népe után, ahogy hívja Magához őket.

Dániel mélyen elkötelezte magát az Istennel való kapcsolatának elmélyítése mellett, bármilyen következményekkel is járjon ez. Minden körülmények között azt kereste, hogyan szolgálhatja Istenét, tudva, hogy a Benne való bizalomnak meg lesz a jutalma.

Jónás arra emlékeztet minket, hogy Isten természetének része a bűnbocsánat, és hogy szeretete nem zárható országhatárok keretei közé. Bár Jónás örömmel fogadja Isten felé irányuló kegyelmét, az már cseppet sem tetszik neki, amikor ugyanezt a niniveiek is átélhetik.

Malakiás, aki az ószövetségi időszak legvégén írta könyvét, valószínűleg kicsit több mint 400 évvel Jézus előtt, hasonló témákat érint. Isten imádata továbbra is felszínes volt, a Neki való engedelmesség pedig csupán részleges. Ézsaiáshoz hasonlóan Malakiás is reménykedve tekint egy új kor felé. Az Ószövetség a sóvárgó várakozás hangulatával zárul.