Túravezetés

7. állomás: Istenhez tartozó nemzet

KEZDD EL: Bevezetés a Bibliának ebbe a szakaszába

Éli története bemutatja nekünk, hogy még Isten hűséges szolgái is hozhatnak rossz döntéseket. Ezt látjuk sok bibliai személy esetében és tapasztaljuk a saját életünkben is: nincs tökéletes vezető! Amikor Éli fiai nem élnek Isten akarata szerint, az Úr a fiatal Sámuelt választja ki, hogy szóljon Élihez, illetve, hogy végül átvegye a nemzet lelki vezetését tőle.

Sámuel volt Izráel utolsó bírája. A nép most már ugyanúgy királyt akart, mint a körülöttük élő népek. Az Ószövetség írói nem tartották teljesen pozitívnak ezt a változást, de a jobb királyok bölcsen és igazságosan uralkodtak, és megadták a nemzeti összetartozás érzését a népnek, ami a bírák idejében hiányzott. Saul jól indult, de későbbi engedetlensége miatt végül elveszítette a trónhoz való jogát.

Azoktól, akiket Isten vezetésre választ ki, a következő jellemvonásokat követeli meg: engedelmesség, alázat és hűség. Ezek mind megtalálhatóak voltak Dávidban, noha később sok hibát követett el. Elkötelezett volt Isten felé; bizonyos volt benne, hogy az Úr elvégzi a vele való tervét, és kész volt türelmesen várni anélkül, hogy megpróbálta volna a saját hasznára manipulálni az eseményeket. Annak ellenére, hogy Saul többször is megpróbálta megölni őt, megkímélte a király életét. Ez csak egy jele volt a sok közül annak, hogy Dávid szoros kapcsolatban járt Istennel. Végül Dávid lett a király, ami Izráel aranykorához vezetett. Legjobb formájukban Izráel királyai bemutatták Isten uralmát, és így Isten tökéletes Királyának, Jézusnak az előképeivé váltak.