Túravezetés

4. állomás: Mózes

MAGYARÁZD MEG: a kérdéseket, amik feljönnek ezen az állomáson

Mózes megölt egy embert

Isten tudta, hogy a népe bajban van, de már megvolt a terve, hogy kiszabadítsa őket a rabszolgaságból. Ebben Mózesnek is szerepet szánt, így megőrizte őt: nemcsak azáltal, hogy megmentette a megfulladástól a folyóban, hanem hogy megadta neki, hogy a királyi udvarban a legjobb neveltetésben részesülhessen. Amikor felnőtt, Mózes megpróbálta kiszabadítani a népet, de nem Isten akarata szerint.

Magyarázzuk el, hogy Mózes a fáraó udvarában nőtt fel. Egyiptomi módon nevelték, de soha nem felejtette el, hogy ő valójában izraelita. Az egyiptomiak nagyon rosszul bántak a rabszolgáikkal, és egy nap Mózes megpróbált segíteni. Meg akart állítani egy egyiptomit, aki épp egy rabszolgát ütlegelt, de végül a halálát okozta! Mózes megpróbálta kiszabadítani a népét a szolgaságból, de végül ő maga is nagyon rosszul cselekedett. El kellett menekülnie, és sok éven át pásztorként dolgozott a pusztában, távol Egyiptomtól.
Nem szükséges kifogást keresnünk arra, amit Mózes tett. Rosszul cselekedett, és megfizette az árát: éveken át kitaszítottként kellett élnie távol az otthonától és a családjától. Mózes élete bonyodalmakkal teli volt, de ez nem menti fel őt az alól, amit helytelenül cselekedett, és ezt ő is tudta. A jó hír Mózes és a mi számunkra is az, hogy Isten annak ellenére tud használni minket, hogyha elbukunk, vagy helytelenül cselekszünk. Ez nem jelenti, hogy rendben lenne, amit Mózes tett, de azt igen, hogy Isten tervei nagyobbak a mi bukásainknál.

Az elsőszülöttek megölése

Isten nem a levegőbe beszél – amit mond, azt megteszi. Ha mi magunk, vagy a gyermek, akivel olvassuk a történetet elsőszülött, akkor ez az utolsó csapás különösen is félelemmel tölthet el minket. Minden csapás rosszabb volt az azt megelőzőnél, de ez itt a legrosszabb. Ez egy szörnyű esemény, és nincs értelme elkendőzni ezt a tényt. Egyiptom népe (és az állatok is) szenvedtek, mert a vezetőjük nem tette meg azt, amit Isten parancsolt. Sok lehetősége lett volna az engedelmességre, de úgy döntött, hogy nem enged. Az elsőszülöttek halála — beleértve a fáraó saját fiát is — volt az az esemény, ami végül meggyőzte az uralkodót, hogy engedje el Isten népét, de csak az után, hogy figyelmen kívül hagyta az összes korábbi figyelmeztetést, és még ez után is hamar meggondolta magát.