Túravezetés

15. állomás: Az első keresztyének

GONDOLJ BELE: mit üzen ma ez az állomás

Sok meglepő dolgot láthatunk ezekben a történetekben. Az emberek hirtelen más nyelveken beszélnek; egy mozgásképtelen újra járni kezd; Isten megengedi, hogy egyik hűséges és nagyrabecsült szolgája kínhalált haljon; a sivatagban váratlan események csodálatos sorozata folytán egy idegen rátalál Istenre; egyetlen délután leforgása alatt Péter egész addigi életére kiterjedő szokásokról mond le. Ezek mind arra emlékeztetnek minket, hogy Jézus követőinek élete mindig izgalmas, kalandos és sosem egyhangú. Istennek mindig lesz számunkra meglepetése, és sosem tudhatjuk előre, hogyan fogja elrendezni a dolgokat. Ő pontosan tudja, mit csinál, még ha látszólag szörnyű dolgok is történnek: az üldöztetés révén az evangélium átlépte Jeruzsálem határait, és az egész világon elterjedt.

Bár elméletben tudjuk, hogy bízhatunk Istenben, és Ő el fogja rendezni a dolgokat, késznek kell lennünk, hogy ez tetteinkben is megnyilvánuljon. Ezek a történetek jól szemléltetik a bátorságot, amelyre szükségünk van ehhez. Péter hittel mondta ki, hogy „kelj fel, és járj”, bízva benne, hogy valóban ez fog történni; később pedig elment a pogány (vagyis nem zsidó) Kornéliuszhoz, annak ellenére, hogy egész addigi életében gondosan ügyelt rá, hogy ne tegyen ilyesmit. István hatalmas ellenkezés közepette hirdette az evangéliumot, és Fülöp úttalan utakon zötykölődött, mert Isten erre indította.

A Szentlélek hatalma és vezetése egyértelműen megnyilvánul ezekben a történetekben. Emlékeztetnek minket, keresztyéneket, hogy mi is biztosak lehetünk abban, hogy Ő segíteni fog nekünk.